Szerencsére ma már az örökbefogadó szülők többsége úgy gondolkodik, hogy a gyermek előtt nem fogja titokban tartani az örökbefogadás tényét. Nagyon fontos a bizonytalankodó szülőkkel is megértetni azt, hogy nagyon súlyos következményekhez, későbbi traumákhoz, családi konfliktusokhoz, sőt akár a család szétszakadásához is vezethet, ha a gyermek előtt titok van a családban, és esetleg mástól, vagy felnőve a szülőktől tudják meg az örökbefogadás tényét. Az örökbefogadás hiába jelenti jogi értelemben azt, hogy a gyermek vérszerinti státuszt nyer a családban, az örökbefogadás pszichés és szociális vonatkozásai nem kezelhetőek ilyen egyszerűen, senkinek sem jó, sem a szülőknek, sem a gyermeknek, sem a környezetnek, ha azt hitetik el magukkal, hogy ez a gyermek az ő vérszerinti gyermekük.

Egy gyermek nagyon érzékeny minden rezdülésre, minden pszichés történésre ami a családban történik, még ha a szülők úgy gondolják, hogy nagyon óvatosak és kerülik az olyan helyzeteket, hogy a gyermek szembesülhessen az örökbefogadás tényével. A gyermek által megérzett titok bizalmatlansághoz, bizonytalan családi atmoszférához vezethet, melynek következményeit a szülők esetleg csak évekkel később, akár a gyermek kamaszkorába lépve érzik meg. Ekkor azonban már nagyon nehéz helyrehozni a következményeket.

 Sajnos sok olyan eset is előfordul, mikor a szülőpár az örökbefogadásra készülődve teljesen egyetért abban, hogy őszinték lesznek a gyermek előtt, és nyíltan kezelik az örökbefogadás tényét, mégis mikor a gyermek már velük van, előfordul, hogy nem érzik magukban az erőt, a késztetést arra, hogy beszéljenek erről.

Arra, hogy hogyan is mondjuk el nagyon nehéz mindenkire érvényes választ adni. A lényeg az, hogy ne egy egy alkalomból álló beszélgetés legyen, amit le kell tudni, hanem folyamatosan, a gyermek kérdéseihez, életkorához és fejlettségi szintjéhez igazodva beszéljünk az örökbefogadásról. Akár már a gyermek 1-2 éves korában lehet neki mesélni arról, hogy hogyan került a családba, amikor pedig elkezd beszélni, vagy érdeklődik a múltjáról, születéséről őszintén lehet válaszolni erre. Nem kell attól félnie a szülőnek, hogy a gyermek kevésbé fogja őt szeretni, hiszen neki teljesen természetes lesz, az ahogy a szülő elmondja. Fontos, hogy ne azt mondja a szülő, hogy nem én vagyok az anyukád/apukád, hiszen ők a szülei, csak valaki más szülte meg őt. Mikor már nagyobb a gyermek és esetleg arra is rákérdez, hogy akkor miért nem vele él, akkor az örökbefogadó szülő elmondhatja, hogy azért, mert a vérszerinti szülő nem tudott gondoskodni róla. Fontos, hogy ne ítélje el, ne mondja azt, hogy eldobta őt, hisz ezek mind komolyan hatással lehetnek a gyermek önértékelésére.